Cím: Debreceni Egyetem Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék.

4010 Debrecen Egyetem tér 1.

Tel: 52/ 512 900 / 2111

    A Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék a Természettudományi Kar legidősebb tanszékének, az 1914-ben alapított Földrajzi Tanszéknek a jogutóda. Az akkor még természetszerűleg a Bölcsészettudományi Kar keretei között működő tanszék Dr. Milleker Rezső professzor vezetésével az egyetem megnyitásával egyidejűleg kezdte meg munkáját.

    Milleker húszéves professzorsága a tanszék történetének első szakaszát egységes keretbe foglalja. A tudományos alkotásban kevéssé, de a tudományszervezésben határozottan jeleskedő professzor a két világháború között egy korszerű, a kiemelkedő kutatókban ( Mendöl Tibor, Berényi Dénes ) sem szűkölködő tanszéket rendezett be színvonalas szakmai könyvtárral és megfelelő műszerparkkal.

    A második világháború végén a professzor halálával megüresedett tanszék életében új - az elmúlt 85 év során a legeredményesebb - szakasz kezdődött Kádár László debreceni kinevezésével. A komoly tudományos múlttal rendelkező, elsősorban futóhomok kutatásai révén már nemzetközileg is ismert, de valójában még fiatal Kádár nagy ambícióval és becsvággyal épített új intézetet a szó szoros értelmében is romossá vált tanszékből. A háború előtt emberföldrajzi központú tanszék profilját a természetföldrajz irányába bővítette . Saját tanítványaiból rövid idő alatt kiváló szakképzettségű ifjú munkatársi gárdát nevelt, s az 1948-as politikai fordulatot követően - néhány durva ideológiai bírálat következtében - a településföldrajz terrénumára tett "kirándulásait" abbahagyva, a szélesebb értelemben vett geomorfológia irányába vitte tovább kutatásait. Munkája révén a frissen megalakult Természettudományi Karba így egy kiváló felkészültségű, a fizikai földrajzi kutatás o kat modern módszerekkel végző fiatal munkatársakat ( Borsy Zoltán, Pinczés Zoltán később Papp Antal ) tömörítő Földrajzi Tanszék került. A szűkös anyagiak és a tényleges földrajzi elzártságból eredő hátrányok ellenére az ország ÉK-i részének természetföldrajzi kutatása határozottan föllendült, és a következő évek eredményei nemzetközileg is magas színvonalúak voltak

    1952-ben megalakult a második Földrajzi Tanszék, amely Kéz Andor vezetésével nevében is a leíró földrajz művelését tűzte ki céljául, a Kádár-féle tanszék pedig elsősorban az általános földrajzi kutatásokra összpontosított. Amikor Kéz professzor nyugdíjba vonulásával (1961-től) a második tanszék Enyedi György vezetésével a Gazdaságföldrajzi Tanszék nevet vette fel, Kádár László tanszéke - nevében is - természetföldrajzi lett.

    Kádár László negyedszázados tanszékvezetése idején a Természetföldrajzi Tanszék egyfelől vezetőjének aktivitása és invenciózus alkata, másfelől a tudóssá növekedett munkatársak teljesítményei révén a 70-es évekre a magyarorszá gi geomorfológiai kutatások egyik legismertebb központja lett. Elsősorban Kádár sokat vitatott szellemes eróziós és földfejlődési elméletei, Borsy Zoltán eredményes nyírségi és futóhomok kutatásai, Pinczés Zoltán sikeres bükki és Zempléni-hegységi valamint talajfagy tanulmányai fémjelezték ezt .

    A TTK negyedszázados jubileumának időszakában azonban már érezhető változások is érlelődtek a tanszék életében. Az 1960-as évek végének megnövekedett hallgatói létszáma egyrészt új munkatársak felvételét tette szükségessé - főleg ezekben az években léptek munkába a napjainkban vezetőoktatóként tevékenykedő munkatársak - másrészt Kádár László fokozatos visszavonulásával a kutatások iránya is módosult. Megerősödtek a laboratóriumi anyagelemzéseken alapuló új kutatási módszerek, Pinczés Zoltán körül egy tájkutató team alakult (a későbbi Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék csírája ), Borsy Zoltán pedig, aki 1973-tól átvette a tanszék vezetését, multi- és interdiszciplináris irányba szélesítette kutatásai profilját , és úttörő szerepet vállalt számos igen korszerű vizsgálati módszer (elektronmikroszkópia, termolumineszcencia, radiokarbon kormeghatározások, stb) magyarországi bevezetésében és terjesztésében.

    Borsy Zoltán közel két évtizedes tanszékvezetése idején formálódott ki a Természetföldrajzi Tanszék - sajnos meglehetősen kislétszámú - mai munkatársi gárdája, és kristályosodott ki az egyes kutatók tudományos arculata valamint oktatási profilja.

    Borsy professzor teljes geográfusi életműve Debrecenhez és a Természetföldrajzi Tanszékhez kötődött. Itt kezdte pályafutását, és nyugdíjba vonulásáig, sőt emeritus professzorként haláláig (1997) a tanszék teljes energiával dolgozó oktatója volt. Igazi genetikus geomorfológusként rendkívül széles terepismeret alapján, de sok laboratóriumi anyagvizsgálati és kísérleti adatot felhasználva igen precízen dolgozott. Eredményeit alaposan kiérlelte, azokra évtizedek távlatából is biztonsággal lehet támaszkodni. Az Alföld felszínfejlődéséről írt részlet- és összefoglaló tanulmányai, amelyek széles nemzetközi publicitást is kaptak, még sokáig alapmunkákként szolgálnak. Tanítványai és ifjú munkatársai számára is nagy lendítőerőt adtak szélcsatorna kísérletei , amelyeket saját tervezésű szélcsatornában terepi mérésekkel kontrollálva végzett. A szélerózió hazánkban növekvő veszélyére nemcsak felhívta a figyelmet, hanem a védekezés lehetőségeire is számos módszert mutatott be. Az említetteken túl maradandóak löszkutatási eredményei is: az alföldi löszök problematikájának legeredményesebb feldolgozói közé tartozott.

    A tanszék jelene és közelmúltja - mintegy az utolsó tíz esztendő - ismét az átalakulás határozott jeleit mutatja . Ebben az időszakban a tanszék vezetését - Borsy Zoltántól átvéve - Dr. Szabó József látta el.

    Kutatási vonatkozásban ez a változás a genetikus geomorfológia relatív visszaszorulásával jár. A geomorfológián belül erősödőben van a társadalom földfelszíni hatásainak vizsgálata, ill. a természetes felszínformáló folyamatok és formák társadalmi-gazdasági hatásainak elemzése és értékelése. Ennek az irányváltásnak a hatása érezhető a Természetföldrajzi és az Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék által működtetett Fizikai Földrajzi Laboratórium munkájában is. A Laboratórium kezdetei az 1950-es évekre mennek vissza, amikor Kádár László elsősorban folyóvízi eróziós modellkísérleteihez terepasztalt létesített az egyetem főépületének alagsorában. A laza üledékek vizsgálata az 1960-as évek elején kezdődött - laboratóriuminak még aligha nevezhető körülmények között. Az Egyetem kémiai épületének létesítésekor sikerült az új épület alagsorában olyan nagyméretű, a magyar geográfiában egyedülálló laboratóriumot berendezni, amelyben a már folyó fluviális modellkísérletek és szediment elemzések eszközein túl további berendezések kaptak helyet a geomorfológiai folyamatok kísérleti vizsgálatára ( szélcsatorna - Borsy Zoltán, fagylabor - Pinczés Zoltán). Az üledékvizsgálatok lehetőségei is kiszélesedtek, talajtani elemzések is kezdődtek, és két évtizedes szünet után újra megindult a pollenanalízis is. Sajnos a laboratórium műszerezettsége sok vonatkozásban nem elég korszerű, és a folyamatos anyagi gondok a tanszék viszonylag sikeres, de általában szerény összegeket hozó pályázatai (OTKA, MKM, PFP, stb.) ellenére sem teszik lehetővé a labor egészének nemzetközi szinten tartását.

    A geomorfológiától nem elszakadva, sőt jelentős részben éppen annak megújulásaként erősödik a kvantitatív vizsgálati irányzat . Ez nemcsak a dinamikus geomorfológiai kutatásoknál érezhető, de még inkább a domborzat statikus elemeinek az értékelése kapcsán. Mind az antropogén geomorfológiai irányzat, mind a kvantitatív domborzatértékelés azt jelzi, hogy elmozdulás történik az alkalmazott kutatások felé . Ezek a vizsgálatok egyrészt a korábbinál egzaktabb alapot nyújtanak természetföldrajzi adottságok (elsősorban a relief) értékelő elemzéséhez a regionális fejlesztés számára, másrészt a geomorfológiai folyamatok hatásainak pontosabb és differenciáltabb értékeléséhez.

    A fenti változások nem függetlenek attól, az oktatásban is egyre inkább érzékelhető tendenciától, amely az informatikának a földtudományokba , így a természetföldrajzba való bevonulásával jár. A kvantitatív módszerek alkalmazásának lehetőségei robbanásszerűen kiszélesedtek, és mind az oktatásban, mind a kutatásban bevonulnak a GIS módszerek . Ezek tényleges alkalmazására a tanszék mindkét területen igen nagy - és nem eredménytelen erőfeszítéseket tesz. Jórészt a tanszék végzi az ehhez kapcsolódó oktatási tevékenységet (GIS, Távérzékelés, Tematikus térképészet, stb.). 1997-ben tanszékünk kezdeményezésére alakult meg a Földrajzi Tanszékek melletti GIS Központ a tanszék docensének Lóki Józsefnek a vezetésével. A gyors ütemben fejlődő informatikai laboratórium - jelenleg 15 géppel felszerelve - nemcsak az alapképzés korszerűsítésének egyik fő terrénuma, hanem a PhD képzéshez is segítséget ad. A földtudományi doktori program valamennyi földrajzi alprogramjának hallgatói használják, és szoftver készlete számos doktori téma korszerű feldolgozásának kulcsa.

    Jóllehet a tanszék oktatási tevékenysége döntően a képzés alapozó szakaszához kapcsolódik , de azért az 1990-es évek elejétől felgyorsult tantervi megújításokban is tevékenyen részt vettünk. Hozzájárultunk az új geográfus tantervek kidolgozásához, alapvetően megújítottuk a legtöbb alaptárgy tematikáját, és bekapcsolódtunk a környezettan tanári és kutatói szak tervező és megvalósító munkálataiba is. Többnyire koordináló szerepet játszottunk a különböző (tanár) továbbképzési programok kidolgozásában is.

    Lényegében a tanszék tudományos kapacitása köré szerveződött a földtudományi doktori program geomorfológiai alprogramja . Az évente általában 1-2 nappali vagy levelező (esetenként egyéni felkészülésű) doktorandusz részvételével több éve folyó PhD képzés eredményeként megszülettek az első értekezések. (Dávid Lóránt, Kiss Tímea, Tóth Csaba, Szalai Katalin) A doktoranduszok jelentős szerepet vállalnak a tanszék oktatómunkájában, e tevékenységük érdemben mérsékli a tanszéki munkatársak oktatási terheit.

    Nem előny ugyan, de a tárgyilagos bemutatás érdekében nem hallgatható el az az utolsó években mind nagyobb gondot okozó körülmény, hogy a földrajz tanár- és geográfusképzés gyors hallgatói létszámemelkedését nem követte a tanszék oktatói-kutatói kapacitásnövekedése , és a tanszék jelenlegi mérete már-már anakronisztikusan elmarad attól, amelyre az oktatás mennyiségi (és minőségi) követelményeinek megnyugtató kielégítése érdekében szükség lenne. Az oktatási feladatok ma a tanszék munkatársaitól gyakorlatilag erejüket meghaladó teljesítményeket követelnek. Ez az oktatási terhelés nemcsak a kutatástól vonja el őket indokolatlan - és így idő múltával növekvő kutatói lemaradással is fenyegető - mértékben, de az 1914 óta messze legmagasabb hallgatói létszám olyan nagyszámú csoport kialakítását teszi szükségessé, hogy az így adódó magas heti óraszámok teljesítése az oktatók számára tulajdonképpen még oktatott tantárgyaik elvárható tematikai korszerűsítését is lehetetlenné teszi. A tanszék oktatói karának szélesítése már csak azért is szükséges lenne, hogy az egyes oktatók tantárgyi "profilírozása" határozottabb körvonalakat kaphasson.

    2005-ben újabb változás történt a tanszék életében. Szabó József nyugdíjazása után a tanszék vezetését Lóki József vette át.